A SZENT VONZÁSÁBAN címmel Puskás László életművét bemutató emlékkiállítás nyílt múzeumunkban 2025. március 18-án.
A kiállítás szakrális alkotásokat bemutató részét prolongáltuk 2026. március 28-ig!
A kiállítással Puskás László kárpátaljai származású görögkatolikus áldozópap, festő és mozaikalkotó életműve előtt tisztelgünk.
Puskás László ikonfestészete több szempontból is különleges. Képzett festőként kezdetben világi témájú alkotások születtek kezei alatt. Későbbi ikon- és mozaikalkotó tevékenységében pedig a keleti egyház hagyományai tükröződnek. Életművében nemcsak egyfajta műfajváltás jelenik meg, hanem a görögkatolikus egyházművészet II. vatikáni zsinat utáni korszakváltása, a keleti hagyományokhoz való visszatérés is.
Az időszaki kiállításon a teljes életművet három részben mutatjuk be. A múzeum földszintjén a krakkói Isteni Irgalmasság bazilika magyar kápolnáját díszítő mozaik frízek színes vázlatai kaptak helyet. A kartonok a Szentek Közössége (Communio Sanctorum) kápolnában látható mozaikok 1:1 méretarányú képei.
Egy másik kiállítótérben Puskás László első festészeti korszakából származó, nem szakrális témájú műveit láthattak a látogatók, mely terem december 16-áig volt látogatható. Egy harmadik teremben pedig szakrális témájú alkotásaiból készült válogatást mutatunk be, mely megtekintésére tárlatvezetés esetén van lehetőség.
Izgalmas és szívbemarkoló jelenetek, maga a megélt történelem elevenedik meg a vásznon, hiszen a művész és családjának élete szorosan kapcsolódik a kárpátaljai görögkatolikusság történetéhez és az egyházüldözéshez. A tárlat egyik különleges darabja a Boldog Romzsa Tódort ábrázoló ereklyetartó ikon, amin a Hruscsov utasítására meggyilkolt vértanú püspök arcképét életének meghatározó mozzanatait ábrázoló képek vesznek körül.
PUSKÁS LÁSZLÓ ÉLETE
Puskás László (1941. február 22. – 2023. november 24.) görögkatolikus pap, festő- és mozaikművész, kutató, író, a hazai szakrális művészet meghatározó alakja. Ungvári papcsaládban született. Hitvalló édesapját a szovjethatalom 25 év kényszermunkára ítélte és a GULÁG-ra száműzte. Tanulmányait a Lembergi Iparművészeti Főiskolán végezte. Az 1960-as évek legendás lembergi értelmiségi és művésznemzedékének kiemelkedő alakjaként tartják számon. Művei több egyéni kiállítás mellett nagyszámú csoportos kiállításon is szerepeltek. Mintegy ötven munkáját őrzik közgyűjteményekben, így a moszkvai Tretyjakov Képtárban és a Lembergi Nemzeti Múzeumban is.
1974-ben családjával áttelepült Magyarországra. Budapesten a Képzőművészeti Kiadó művészeti szerkesztőségének vezetője lett. 1977-től egyházművészeti felkéréseket is teljesített. Eközben elvégezte a Pázmány Péter Római Katolikus Hittudományi Akadémia levelező teológia szakát, és egyre inkább a szakrális művészettel jegyezte el magát, amely 1984-től művészként kizárólagos hivatása lett.
Tizenegy templom számára készített kazeines szekkó falképeket, így a hajdúdorogi és a torontói görögkatolikus székesegyházban, a sárospataki görögkatolikus templomban. Ezek mellett több ikonosztázt is tervezett és festett meg. Az 1990-es évektől tizenhat mozaik kompozíció tervét készítette el. Ezek megvalósításában − miképp a falképeknél is − felesége, Puskás Nadia textilművész volt az alkotótársa. Munkái megtalálhatók görögkatolikus és ortodox, valamint római katolikus templomokban, többek között a Délvidéken, Egerben, Krakkóban, Kazincbarcikán, Bécsben és Újpalotán.
Az illegalitás évtizedei után, 1989-től Kárpátalján újjászerveződő görögkatolikus egyház segítésére Puskás Lászlót 1993-ban a munkácsi görögkatolikus egyházmegye papjává szentelték. Budapest és Kárpátalja között ingázva látta el szolgálatát, s ez idő alatt alkotó, majd kutató és oktató munkát is végzett. A Lembergi Művészeti Akadémián vendégtanárként a szakrális művészetről tartott hiánypótló egyetemi kurzust. Főszerkesztőként megszervezte a Communio nemzetközi katolikus teológiai folyóirat ukrán nyelvű kiadását.
Puskás László ügyvivőként tevékeny részt vállalt Romzsa Tódor munkácsi görögkatolikus püspök boldoggá avatási eljárásában. Boldog Romzsa Tódor és Orosz Péter vértanúkról írt életrajzi könyveit több nyelvre lefordították.
Több évtizedes alkotói munkásságát, írói tevékenységét számos díjjal jutalmazták:
1980 a Művelődési Minisztérium nívódíja
2006 a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Pro Cultura Christiana díja
2010 Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje
Márton Áron-emlékérem
2011 Prokop Péter-díj
2021 Hodinka Antal-díj
A szakrális művészet területén nemzetközi ismertséget a krakkói Isteni Irgalmasság bazilikában található Communio Sanctorum magyar kápolna mozaikfrízei hoztak számára.
PUSKÁS LÁSZLÓ VILÁGI FESTÉSZETE
Puskás László (1941, Ungvár–2023, Budapest) felsőfokú művészeti tanulmányait a Lembergi Művészeti Főiskolán végezte el 1965-ben. Mivel pártpolitikai utasításra a festészeti és szobrászati tanszékek működését felfüggesztették, a 6 éves képzést monumentális textil szakon végezte el, ahol a legtöbb festészetet oktatták és megmaradt a lehetőség az általánosan elvárt szocialista realizmus helyett az absztraktabb megoldásokkal való kísérletezésre. Mesterei a Párizsban tanult Román Szelszkij, Karlo Zvirinszkij, Danilo Dovbosinszkij, Koczka András voltak.
A festő pályájának első, két évtizedet átfogó időszakában világi festészettel foglalkozott, hiszen a Szovjetunióban az egyház katakombalétben élt, nem lehetett szó szakrális műfajokról. Festményeinek témái azonban már akkor túlmutattak az olyan hagyományos tematikus műfajok keretein, mint a portré, vagy életkép. A látványt mögöttes jelentés árnyalja. A képek egyik csoportja emlékképeknek nevezhető: ezek portrék (Gyermekvilág, 1969), gyerekkori vagy későbbi helyszínek, Kárpátalja, Ungvár, Lemberg, vagy a nemzeti, közösségi történelmi emlékezetet felidéző művek (Angyalok/Ungvári emlékkép, 1979). A másik csoportba az összetett jelentésük miatt metaforáknak tekinthető képek tartoznak: az ablak (Ungvári látkép ablakból és tükörből, 1978), az út, a közösség (Csárdás, 1971), a vándorlás a múlt, jelen, jövő idősíkjai között.
Az Édesapám emlékének c. kép (1970) morális viszonyítási pontként is szolgál, a festő édesapja visszatekint az ablakból, ahol a görögkatolikusoktól elvett székesegyház látszik, lent az utcán a rabok vattakabátját viselő alak szintén az apa, aki görögkatolikus papként nem hódolt be a sztálini rendszernek.
Puskás László korai művei között a családi portrék mellett a kárpátaljai ihletésű népi tematikájú művek vannak többségben. Első jelentős, a Hegyvidéki menyasszony c. festményét (1965) ma a moszkvai Tretyjakov Képtár őrzi, a lembergi Nemzeti Múzeum gyűjteményét gazdagítja a Nagyháti lányok c. mű (1967). A hagyományos életképekkel ellentétben a téma csak ürügy: a képszerkezet feszessége, a formák kapcsolódása, a színek dekoratív hatása foglalkoztatja a festőt.
A képeken a tér mintegy önálló síkokra tagolódik, az időpillanat kimerevített. Az alakok az előtérben foglalnak helyet, piramidális, statikus tömbként. Mindez az ikonfestészet alapelve¬it juttatja eszünkbe. Az arcok nem karaktereket, inkább típusokat jelenítenek meg, komolyságukkal mégis belső erőt és tartást sugároznak. A festő elhagyja az olyan elvárt realista eszközöket, mint a tónusok, a levegőperspektíva, a részletezettség, amelyek a kép elbeszélő jellegét szolgálnák. Festményei inkább elgondolkodtatnak, rejtett kritikát fogalmaznak meg a környező korabeli szovjet világgal kapcsolatban. A korabeli lembergi iskola nonkomform, ún. szigorú stílusa ez, ennek lett kiemelkedő képviselője Puskás László is. Ennek példája a Nevetleni keresztelő c. kép (1969) is.
Első látásra a festő stílusa nagyon változatos. Mégis a kezdetektől közös vonások is jellemzik a festményeket: a tudatosan felépített kompozíció, amely állandóságot sugall, a részletezettség mellőzése, a térbeliséget jelző részletek ellenére a síkszerű, elvont látvány, a kontrasztos tiszta színek, a vonalak ritmusa. Ezek a szempontok maradnak érvényesek a Magyarországra repatriálás (1974) utáni évtizedben is. A Pomáz-képciklus geometrikusan elvont utcaképei mellett új tartalmak is beszűrődnek: lebegő, valahová a fizikai világon túlra haladó alakok (Batyusok, 1977). Ez az irányultság több más festményen is megfigyelhető, és a festő belső hivatásának keresésére is utal. A családi nyarak helyszínén, Monostorapátin készült képek ihletői a helyi táj részletei, romos kőházak (Nagyszüleim emlékének, 1977), a történelmi olvasmányok, melyek nyomán több, változatos stílusú képsorozat is készült. Jellemzőjük a képi kompozíció belső rendjét erősítő négyzetes képkivágat. A kiállított triptichon három, lazán összefűződő darabját (Monostorapáti emlék, Angyalok, Boszorkányok, 1977–79) később falikárpitként szőtte meg a festő textilművész felesége, Nadia. 1984-ben a korábbi sikeres pálya ellenére Puskás László felhagyott a világi festészettel. Emlékképei, metaforái az ikonok, falképek, mozaikok lettek, „ablakok” a transzcendensre.
KRAKKÓ-LAGIEWNIKI, ISTENI IRGALMASSÁG BAZILIKA MAGYAR KÁPOLNA MOZAIK FRÍZEINEK KARTONVÁZLATA
A Krakkó-Łagiewnikiben megépült Isteni Irgalmasság bazilikát II. János Pál pápa szentelte fel 2002-ben. A Magyar Katolikus Egyház adományaként az altemplomban alakították ki a magyar kápolnát. Ikonográfiai programjának megtervezésére Puskás László mozaikművész és görögkatolikus pap kapott felkérést, aki egy Deészisz, azaz az egyház szüntelen imáját kifejező ábrázolást tervezett meg. A vázlatok nyomán valós méretű, 1:1 arányú színes vázlatokat, ún. kartonokat festett meg. Ezek a mozaikszemek mennyiségének kiszámolását segítették, és a kivitelezés előképeiként szolgáltak. Puskás László a vázlat alapján ősi technikával, közvetlenül a falra, a friss vakolatrétegbe rakta ki az alakokat. Ez lehetővé tette, hogy menet közben módosítani tudjon.
Az ikonográfiai programot átgondolt formai kompozícióba foglalta a művész. A részletezettség ellenére a középkorból ismert, elvont síkszerű ábrázolásmód jellemzi az alakokat. A kompozíció középpontjában, a kápolna oltára mögött egy nagyméretű ikonpajzs függ az Irgalmas Jézus mozaikábrázolásával. Krisztus mellett Szent Fausztina nővér tűnik fel, az isteni irgalmasság hirdetője. A kápolna két oldalfalán, Krisztus jobbján, a bal mozaikfrízen Mária, a másik oldalon Szent István király vezeti az imádkozók sorát. Királyok, királynék, szerzetesek, apácák, papok és világiak követik egymást időrendben, és fordulnak imával Krisztus felé.
Az összesen 55 négyméternyi mozaikfrízen 68 személy ábrázolása szerepel: az egyház emlékezetében megőrzött magyar, lengyel és más euró¬pai szentek, boldogok, azon vértanúk és hitvallók, akiknek boldoggá avatási eljárása már megkezdődött vagy előkészítés alatt áll. A figurák háttere ezért az oltártól távolodva aranyból ezüstbe vált.
Az ábrázoltak csoportjait a mozaikfríz felső részén futó mondatszalagok kapcsolják össze. A művész rendezőelvként az evangéliumi Boldogságok egy-egy latin nyelvű sorához társította őket. A Boldogok az irgalmasok Közép-Európa 10–11. századi püspökszentjeit vonultatja fel. Néhány alak már a tervezés után, a mozaik kirakása közben került a kompozícióba. Szent Szaniszló krak¬kói püspök vértanú, Lengyelország védőszentjének alakját Puskás László közvetlenül a falra rajzolta fel Karol Wojtyla fiatalkori arcvonásaival. A Boldogok a lélekben szegények felirat a 10–13. századi szerzetesek csoportjához tartozik. A Boldogok, akik éhezik és szom¬jazzák az igazságot mondatszalag a 17−18. századi papokat és szerze¬teseket fogja egybe. A Boldogok, akik szomorúak a 20. század harmincas éve¬iben a szekularizálódó társadalom és a Trianon utáni Magyarország hitvallóira utal. A mozaik szereplőinek arcvonásai néhol eredeti fényképek alapján készültek. A kezükben tartott kis vörös keresztek jelzik vértanú mivoltukat. A Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért – Krisztus tanúi a mi időnkben felirat alatt a II. világháború után létrejött ateista rezsim vértanúi sorakoznak.
A kápolna jobb oldali falán a Boldogok a békességszerzők és Boldogok a tisztaszívűek csoportot lejjebb egy másik felirat is összekapcsol: Árpád-házi szentek és boldogok, imádkozzatok érettünk. Szent István családját Szent László, majd Árpád-házi magyar királylányok és további Árpád-házi szentek és boldogok követik. A Boldogok a szelídek Közép- és Kelet-Európa különféle nemzetiségű, 20. századi görögkatolikus vértanúinak csoportja szemközt a baloldali falon sorakozó római katolikus hitvallókkal és vértanúkkal.
Puskás László minden szereplőhöz a hagyo¬mány által leghitelesebbnek tartott előképet keresett, jellemző visele¬tet, közismert attribútumokat vagy idézeteket kutatott fel. Emellett a szentekhez kapcsolódó valós tár¬gyakat illesztett a mozaikba.
A kompozíció egészét meghatározza az ikonfestészetre jellemző síkszerűség és az örökkévalóságra utaló arany szín ragyogása.
A kápolnát 2004. október 9-én szentelték fel.
